Ödönnek (és nemcsak neki) rengeteg rossz szokása van. A pizzát olyan forrón eszi, hogy majdnem megolvad tőle a szájpadlása. Imádja a csípős limonádét, ami kikezdi a szája belsejét. Amikor pedig próbál erősen koncentrálni, márpedig ez gyakran megesik, nos olyankor beharapja az ajkát, és úgy rágja, mintha bagó lenne. A végeredmény: Ödönnek időnként szájfekélye van, s ez olyan érzés, mintha sündisznópörköltet készített volna, és elfelejtette volna kiszedni a tüskéket. Amikor Ödönnek szájfekélye van, olyankor ingerlékeny, éhes, álmos, és a barátnője szerint egy csöppet sem szívtipró.
Igen, ez a kicsiny szájfekély megakadályozhatja önt abban, hogy bármi olyat tegyen, amiért egyáltalán élni érdemes. Ez a kis fekély egyben hatalmas rejtély. Senki sem tudja, miért van az, hogy egyeseknél kialakul, másoknál nem.
A rossz szokások mellett az örökletes hajlam, az elfogyasztott ételek jellege, a túlzásba vitt fogmosás és a stressz is gyakran megtalálható a háttérben.
Bármi legyen is az, a szájfekély gyógyítása nehéz feladat. Semmilyen gyógyító szer nem tud tartósan megtapadni a szájüreg nyálkahártyáján, márpedig ez a testnek az a része, ahol a legtöbb baktérium tanyázik.
Az öregkornak legalább van még egy előnye. Minél idősebb valaki, annál ritkábban kap szájfekélyt. Az alábbiakban kínálunk néhány menekülési útvonalat.
Próbálkozzon ezekkel addig, ameddig meg nem találja azt, amely önnél a legjobban beválik.
