Ebéd után van, egy munkaalkalmassági felvételi beszélgetés közepén. Biztonságosan halad, mindent jól csinál. A kérdésekre könnyedén, pergő nyelvvel válaszol. A kérdezővel egymásra mosolyognak. A testbeszéde azt közvetíti, hogy felszabadult, magabiztos. „Megkapom az állást” - gondolja magában.
Feláll, kezet ráznak, és csak ennyit mond: „Nagyon élveztem a beszélgetést, várom a jelentkezésüket.”
Aj-aj. A felvételiztető csak egy aprócskát grimaszol. A felső ajka meggyűrődik, aztán keskeny, rövid mosolyra húzódik. És ön rájön, hogy valamit elrontott. A felvételiztető megérezte a szájszagát. Nem ilyen benyomást akart hagyni magáról. Az ebédje miatt volt? Még az is felmerül, hogy talán a tegnapi ebéd a bűnös.
Ne találgasson - olvasson, hogy még egyszer ne kerüljön a fentihez hasonló kínos helyzetbe:
